Ha szeretnénk kicsit megbolondítani hagyományos lakásunkat, vagy már amúgy is őrültek vagyunk, mindenképpen jó ötlet, hasonló vázákat beszerezni! 🙂
Ha szeretnénk kicsit megbolondítani hagyományos lakásunkat, vagy már amúgy is őrültek vagyunk, mindenképpen jó ötlet, hasonló vázákat beszerezni! 🙂
Sokszor tapasztaltam már, hogy egy nagyon mély vagy nagyon széles edényben képtelenség bármit is kezdeni egy merőkanállal. Ne adj Isten, az ember tálalna, és teheti külön tálra, foghatja a kezében, ügyetlenkedhet vele, de sehogy sem találja a jó megoldást!
Szerencsére, kreatív emberek mindig vannak! 🙂
A dél-koreai Seongyong Lee 2004-ben ennek feloldására, megalkotta a designos lebegő kanalat. (Arról nem is beszélve, hogy így mosogatni is könnyebb, hiszen nem kell a mosogató alján vadászni.)
Stipi-stopi a zöld és a króm! 🙂
Nagyon szeretem ezt a színt, bár azt hiszem, konkrétan ilyen árnyalatú ruhám nincs.
A két selyemszerű ruhát az eBay-en láttam anno, míg a középsőben, az Oscar gálán hódított Lisa Rinna (ez utóbbit, bármikor szívesen látnám a gardróbomban).
Maddalena Marconi ért a nők nyelvén. Csodálatos táskákat tervez, és akinek van rá 60.000-100.000Ft-ja, már a magáénak is tudhatja a következő két kiegészítőt.
Április óta készülök rá – lelkileg.
Boróék, az eddigi legnagyobb falatnak ígérkeztek. 🙂
Egy lakberendezés- és designmániás hölgyemény, megfejelve egy 5*-os sztárséffel.
Mindenből vizsgázhattam, amit szeretek. Volt izgalom, para roskadásig.
Első nagyobb etap: kész kell legyünk a lakással, mire jönnek.
Döcögősen ment: sok munka, kevés idő, még kevesebb pénz.
Persze, semmi sem lehet tökéletes, így a dekorpanel ímmel-ámmal készült el (thx to nyomda, akik kellemetes 6 mm-rel kisebbre nyomtatták, az általunk megálmodott és rengeteg munkával összehozott szépséget), a kis mécsestartókat már fel sem tudtuk fúrni, mert a nemzeti ünnepre való tekintettel, minden fúróval rendelkező barátunk vidékre utazott.
A fürdő sem tökéletes még, a nappali is zagyva, de a háló már szinte kész (csak a nagy kép hiányzik a falról, ezért vicces kedvű barátaink olykor elkezdenek elmélkedni, a 140×70 cm-es keret előtt, hogy vajon milyen modern művészeti alkotást is kellene belelátniuk! :P)
Második lépcső:
Mit főzzön az ember, az általa ismert legnagyobb gourmet-nak? Aki, ráadásul mestere a főzésnek is, és olyan étkeket rittyent, hogy a Gerbaud is lecserélné a séfjét, ha megcsíphetné magának Balázst.
A megoldás, végül a következő mesterhármas lett volna:
– Ruccolás ricotta lepény, ruccolás-chillis paradicsomsalátával
– Provence-i fűszerkeverékben és újhagymában pácolt pulykamell, túrókrokettel és feketeszeder mártással
– New york-i sajttorta eperrel
Melléjük egy félédes desszert bor (Tokaji) és egy száraz fehér, kíséretnek, eredeti kubai Havana Club Anejo 7 Anos Rum, valamint narancslé, a kevésbé alkoholizálóknak.
Az előétel fini volt nagyon, a főételnél bejátszott némi gigszer, mivel a rohanásban elfelejtettem levenni a kész husiról a fedőt, így visszapuhult, az egyébként ropogós hús. A túrókroketteket meg nem melegítettem meg eléggé, mert mire az összes kisült, volt, ami már elhűlt. A szedermártás fini volt, lehetett volna több is. 🙂
A sajttorta hozta a formáját (vagy az enyémet :P).
Az este kellemesen telt, sokat dumáltunk, sok mindenről. Ne izgulj, Boró: Balázs biccentései, röpke mondatai, mosolygása is jó kommunikáció! 🙂
A buli ismétlésért kiált. A következőt a világ másik végén, Boróéknál tartjuk, azonban én már nagyon várom a karácsonyt, melyet nálunk ünneplünk majd!
Pulykák, gesztenyék, mézeskalácsok, forraltborok reszkessetek.
Persze, ezek csak mézesmadzagok, az igazi terveket úgysem árulom el! 😛