Április óta készülök rá – lelkileg.

Boróék, az eddigi legnagyobb falatnak ígérkeztek. 🙂

Egy lakberendezés- és designmániás hölgyemény, megfejelve egy 5*-os sztárséffel.
Mindenből vizsgázhattam, amit szeretek. Volt izgalom, para roskadásig.

Első nagyobb etap: kész kell legyünk a lakással, mire jönnek.
Döcögősen ment:  sok munka, kevés idő, még kevesebb pénz.

Persze, semmi sem lehet tökéletes, így a dekorpanel ímmel-ámmal készült el (thx to nyomda, akik kellemetes 6 mm-rel kisebbre nyomtatták, az általunk megálmodott és rengeteg munkával összehozott szépséget), a kis mécsestartókat már fel sem tudtuk fúrni, mert a nemzeti ünnepre való tekintettel, minden fúróval rendelkező barátunk vidékre utazott.

A fürdő sem tökéletes még, a nappali is zagyva, de a háló már szinte kész (csak a nagy kép hiányzik a falról, ezért vicces kedvű barátaink olykor elkezdenek elmélkedni, a 140×70 cm-es keret előtt, hogy vajon milyen modern művészeti alkotást is kellene belelátniuk! :P)

Második lépcső:
Mit főzzön az ember, az általa ismert legnagyobb gourmet-nak? Aki, ráadásul mestere a főzésnek is, és olyan étkeket rittyent, hogy a Gerbaud is lecserélné a séfjét, ha megcsíphetné magának Balázst.

A megoldás, végül a következő mesterhármas lett volna:

– Ruccolás ricotta lepény, ruccolás-chillis paradicsomsalátával

– Provence-i fűszerkeverékben és újhagymában pácolt pulykamell, túrókrokettel és feketeszeder mártással

– New york-i sajttorta eperrel

Melléjük egy félédes desszert bor (Tokaji) és egy száraz fehér,  kíséretnek, eredeti kubai Havana Club Anejo 7 Anos Rum, valamint narancslé, a kevésbé alkoholizálóknak.

Az előétel fini volt nagyon, a főételnél bejátszott némi gigszer, mivel a rohanásban elfelejtettem levenni a kész husiról a fedőt, így visszapuhult, az egyébként ropogós hús. A túrókroketteket meg nem melegítettem meg eléggé, mert mire az összes kisült, volt, ami már elhűlt. A szedermártás fini volt, lehetett volna több is. 🙂
A sajttorta hozta a formáját (vagy az enyémet :P).

Az este kellemesen telt, sokat dumáltunk, sok mindenről. Ne izgulj, Boró: Balázs biccentései, röpke mondatai, mosolygása is jó kommunikáció! 🙂

A buli ismétlésért kiált. A következőt a világ másik végén, Boróéknál tartjuk, azonban én már nagyon várom a karácsonyt, melyet nálunk ünneplünk majd!

Pulykák, gesztenyék, mézeskalácsok, forraltborok reszkessetek.
Persze, ezek csak mézesmadzagok, az igazi terveket úgysem árulom el! 😛