Meghalt 2007.10.27.

Ő volt mar talán a negyedik.
és kicsivel kevesebbet élt, mint az elődje.
anya az előbb felhívott, h meghalt Borzi.

Borzi, aki polgári nevén Bohóc volt.
Bohóc 8 évet él velünk…elődje 9-et, akkor mikor ő hozzám került, a fél életemet gyászoltam. az előző tengerim 9-18 éves koromig boldogított, a szó szoros értelmében!

Borzi mégis más volt, látványosan öregedett az elmúlt egy évben…
kint voltam nála két hete…és volt egy sugallatom…valami női(?), de inkább szerető-gazdai óvó megérzésem, h foglalkoznom kell vele.

Elhagytam 5 éve…anyám gondjaira bíztam, mikor elköltöztem otthonról…azért nem vittem magammal, mert anyu belebetegedett volna, ha meg Őt is elviszem.
Bírtam nélküle egy evet…de annyira hiányzott, h beszereztem magamnak Degut. Neki köszönhetem “életem szőrős szerelmét”…és sosem lehetek elég hálás Deguért.

Mikor anya hívott, és hallottam, h bőg, azt hittem, Mama halt meg…mikor mondta, h Borzi, először nem tudtam semmit szólni, aztán, mondtam, h simogassa meg a nevemben is…holnap temeti el, csinál neki (családi szokás szerint) koporsót.
Aztán elkezdett ömleni a könnyem – ömlik most is…

Borzi nagyon jelentős szerepet töltött be az életünkben. Anyában is sokszor tartotta a lelket….és óhatatlanul vigyázott anyura azzal, h gondoskodni kellett róla…

Két hete, nekiálltam és lenyírtam a szőrét – ki tudja hanyadszor, és úgy simogattam, h közben éreztem, h talán már nem lesz több lehetőség…de elhesegettem a gondolatot…megkértem Csabit, h fotózza majd le…
Megkértem, h Mamát is….Mamát nem fotózta le..

Sokat élt…és nagyon fontos volt nekünk.
Ég Veled Bohóc!

Mondj valamit, szólj hozzá!

RSS feed for comments on this post. | TrackBack URL

© 2003-2021 Bogi
Bejegyzések RSS | Kommentek RSS

Word Press