Főnix madár

Feltámadtam hamvaimból. Elkészült az új bogiboszi. 🙂

Megszereztem a régi blogomat (köszi Csabi), és most újult erővel szárnyalok, élvezem a kreatívkodást.
Sok munkánk van az új oldalban, Életem Párjával, de én úgy érzem, megérte.

Láss csodát, Beny: vannak ékezetek, mondatok, nagy betű! 🙂

Halad a világ, fejlődik bogi. 😛

Több, mint másfél éve nem írtam blogot, mióta a Halfirka már nem működött. Nem volt hova, és a nagy rohanásban nem is volt mikor.

Írhatnékomat kiéltem a NetAmbulancián, ahol orvosi sorozatokkal kapcsolatban olvashattak heti két cikket az érdeklődők.
Jó muri volt, nagyon szerettem. A Sorozatfüggés most bizonytalan ideig szünetel, de ha már ilyen jól belejöttem, hát folytatom itt! 🙂
A legnagyobb örömötökre! 🙂 (Ugye? Jól van, jól hallottam a nagy ovációt! 😛 Köszönöm!)

Akit érdekel, a lap alján visszaolvashat egészen a “kezdetekig“, amikor még fiatal voltam és bohó! 🙂
Jajj, de rég is volt már 2007.03.20. 🙂
Nekem is furcsa volt újraolvasni, mi minden történt akkoriban, hogyan és miről írtam.

Jó szórakozást kívánok! 🙂

bogi

Workshop

Felbuzdulva Timi képein, vállaltuk (az Ő kérésére), hogy elmegyünk Schram András workshopjára, modellnek. Olvasom tovább

Fáj nagyon…2007.10.31.

jó dolog a fehér, én fehér vagyok…

és vki nem azt hiányolja, h nem vagyok fehér, hanem egyenesen azt mondja, h fekete vagyok! 🙁

Átkanyarintás… 2007.10.29.

úgy gondoltam, véglegesen átköltözöm ide, és Benneteket boldogítalak…így átemelem a korábbi blogomat eme szent helyre! 🙂

jó szórakozást! 🙂

ps: nem, reklamációt, nem fogadok el! :)))

Meghalt 2007.10.27.

Ő volt mar talán a negyedik.
és kicsivel kevesebbet élt, mint az elődje.
anya az előbb felhívott, h meghalt Borzi.

Borzi, aki polgári nevén Bohóc volt.
Bohóc 8 évet él velünk…elődje 9-et, akkor mikor ő hozzám került, a fél életemet gyászoltam. az előző tengerim 9-18 éves koromig boldogított, a szó szoros értelmében!

Borzi mégis más volt, látványosan öregedett az elmúlt egy évben…
kint voltam nála két hete…és volt egy sugallatom…valami női(?), de inkább szerető-gazdai óvó megérzésem, h foglalkoznom kell vele.

Elhagytam 5 éve…anyám gondjaira bíztam, mikor elköltöztem otthonról…azért nem vittem magammal, mert anyu belebetegedett volna, ha meg Őt is elviszem.
Bírtam nélküle egy evet…de annyira hiányzott, h beszereztem magamnak Degut. Neki köszönhetem “életem szőrős szerelmét”…és sosem lehetek elég hálás Deguért.

Mikor anya hívott, és hallottam, h bőg, azt hittem, Mama halt meg…mikor mondta, h Borzi, először nem tudtam semmit szólni, aztán, mondtam, h simogassa meg a nevemben is…holnap temeti el, csinál neki (családi szokás szerint) koporsót.
Aztán elkezdett ömleni a könnyem – ömlik most is…

Borzi nagyon jelentős szerepet töltött be az életünkben. Anyában is sokszor tartotta a lelket….és óhatatlanul vigyázott anyura azzal, h gondoskodni kellett róla…

Két hete, nekiálltam és lenyírtam a szőrét – ki tudja hanyadszor, és úgy simogattam, h közben éreztem, h talán már nem lesz több lehetőség…de elhesegettem a gondolatot…megkértem Csabit, h fotózza majd le…
Megkértem, h Mamát is….Mamát nem fotózta le..

Sokat élt…és nagyon fontos volt nekünk.
Ég Veled Bohóc!

1 oldal a(z) 4 oldalból1234

© 2003-2021 Bogi
Bejegyzések RSS | Kommentek RSS

Word Press